A Cornhole játék története

A Cornhole játék eredete nem teljesen ismert, számos elmélet létezik, hogyan indulhatott útjára ez a rendkívül népszerű szabadidősport.

Az egyik legenda szerint a 14. században Matthias Kaupermann bajor bútorasztalos a falujában sétált, amikor észrevett néhány gyereket, akik furcsa játékot játszottak: felváltva nagy köveket dobáltak egy földben lévő lyukba. Matthias a biztonságukért aggódva visszatért műhelyébe, és megépítette az első kezdetleges cornhole játékot maradék szekrényekből és kukoricaszemekkel teli kis vászonzsákokból. Matthias játéka aztán átkelt az Atlanti-óceánon, és azzá a játékká fejlődött, amelyet ma ismerünk. (mi, a Budapest Cornhole Club személy szerint azért kételkedünk ebben a teóriában, mert tudomásunk szerint a kukorica nem volt ismert Európában egészen Amerika felfedezéséig ami a 15. század végén történt, így véleményünk szerint Matthias nem ismerhette még a kukoricát)

Egy másik elmélet szerint az őslakos amerikaiaknak, különösen az Illinois állambeli Blackhawk törzsnek köszönhető a mai cornhole játék, akik hasonló játékot készítettek babbal töltött állati hólyagok felhasználásával.

Egy konkrétabb eredettörténet azonban a 19. század végére teszi a Cornhole kezdetét, Heyliger de Windt szabadalmával egy játékra, amely számos tekintetben megegyezik a modern cornhole-lal, de négyzet alakú lyukat használ. Amikor a játék először megjelent az 1880-as évek közepén, "Parlor Quoits" vagy "Bean-Bags" néven volt ismert. De ezek a nevek kisebb zűrzavart keltettek, mivel mindkettőt használták már korábban hasonló játékokra.

"Parlor quoits" volt a neve egy korábbi, beltéri gyűrű-dobós játéknak amit 1873-ban szabadalmaztattak, és amelyet a Cornhole-hoz hasonlóan játéktáblával játszottak, de zsákok és lyukak helyett csapokkal és gyűrűkkel.

1875-ben a brooklyni Charles Brown szabadalmaztatott egy beltéri quoits (gyűrűs) játékot puha, homokkal töltött bőr karikákkal – nem egészen babzsák, de egyre közelebb. A játékban voltak csapok, amelyekre rá lehetett dobni a karikát, de voltak lyukak is, amelyekbe a karika beleeshetett. A deszka laposan feküdt a földön, és a lyukak csak olyan mélyek voltak, amennyire vastag a deszka, így csak egy karika eshetett be egy lyukba:

"Bean Bag" (babzsák) volt a neve a nagy sebességű, nagyobb babzsákokat használó játéknak, amely nagy népszerűségnek örvendett.

A játék még jobban elterjedt, amikor a massachusettsi Morton E. Converse cég (az Egyesült Államok első nagyszabású játékgyártója) elkezdte gyártani és "Faba Baga" márkanéven értékesítette. Ezen a táblán már nem négyzet, hanem kör alakú lyuk volt, viszont nem egy lyuk, hanem kettő, ráadásul különböző méretűek és különböző értékűek voltak (a nagyobb lyuk 10 pontot, a kisebb lyuk 15 pontot ért), illetve az egyik zsák nagyobb volt a többinél ami dupla pontot ért.

Nem világos, hogy a Converse mikor kezdte el a játék gyártását és/vagy a "Faba Baga" nevet használni. A játék legkorábbi reklámjai (ezen a néven) 1888 elejére datálhatók, de egy cikk az 1888-as karácsonyi szezonból úgy említi a játékot, mintha már régóta "Faba Baga" lenne.

A játék újjáéledése az elmúlt évtizedekben olyan erős cornhole hagyományokkal rendelkező városokban összpontosult, mint Cincinnati és Chicago. Frank Geers, az American Cornhole Organization elnök-vezérigazgatója szerint a Cincinnati/Kentucky régió játékosai legalább negyven-ötven éve "Cornhole"-nak hívják a játékot.